Önbizalom és önértékelés

Ne csak azt lássa, ami nem elég jó magában – tanuljon meg stabilabban támaszkodni önmagára

​

Az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig biztos magában, soha nem kételkedik, vagy minden helyzetben magabiztosan viselkedik.

Sokkal inkább azt, hogy akkor is képes hinni a saját értékeiben, amikor hibázik, bizonytalan vagy, vagy éppen nem kap megerősítést másoktól.

Előfordulhat, hogy kívülről sikeresnek és összeszedettnek tűnik, belül mégis gyakran megkérdőjelezi önmagát. Nehéz elismernie a saját eredményeit. Egy kritikus megjegyzés hosszú ideig foglalkoztatja, miközben a pozitív visszajelzéseket könnyen elintézi azzal, hogy „csak kedvesek voltak”.

Talán sokszor összehasonlítja magát másokkal, túl szigorú önmagával, vagy úgy érzi, folyamatosan bizonyítania kell, hogy elég jó.

A cél nem az, hogy tökéletesen magabiztossá váljon, hanem hogy egyre kevésbé mások visszajelzései határozzák meg, mit gondol önmagáról.

​

Önelfogadás

​

Sokszor könnyebb együttérzéssel fordulni másokhoz, mint saját magunkhoz.

Egy barát hibáit képesek vagyunk megérteni. Saját hibáinkat viszont újra és újra felidézzük. Másoknak megengedjük, hogy elfáradjanak, bizonytalanok legyenek vagy rossz döntést hozzanak – önmagunktól közben folyamatosan többet várunk.

Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettnek kell lennie önmagában, vagy hogy feladja a változás lehetőségét.

Éppen ellenkezőleg.

A tartós változáshoz sokszor először arra van szükség, hogy ne önmaga ellen próbáljon változtatni.

A közös munka során foglalkozhatunk azzal, hogyan tekint önmagára, milyen elvárásokat támaszt saját magával szemben, és hogyan lehet reálisabb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatot kialakítani önmagával.

​

A belső kritikus lecsendesítése

​

„Ezt jobban kellett volna csinálnom.”

„Biztos hülyének néztek.”

„Mások sokkal ügyesebbek nálam.”

„Miért nem tudok normálisan viselkedni?”

Sokunk fejében működik egy belső hang, amely gyorsan észreveszi a hibákat, de ritkán áll meg azért, hogy elismerje azt, ami jól sikerült.

Ez a belső kritika néha ösztönzőnek tűnhet, hosszabb távon azonban könnyen azt az érzést keltheti, hogy bármit tesz, soha nem elég.

A cél nem feltétlenül az, hogy minden negatív gondolat eltűnjön.

Hanem hogy ne kelljen automatikusan igaznak tekintenie mindent, amit önmagáról gondol.

Ha képes egy kicsit távolabbról ránézni saját önkritikus gondolataira, könnyebbé válhat különválasztani azt, amin valóban érdemes változtatnia attól, amikor egyszerűen túlságosan szigorúan ítéli meg önmagát.

​

Magabiztosabb döntések

​

„Mi van, ha rosszul döntök?”

„Mit fognak gondolni rólam?”

„Biztos jól csinálom?”

Az önbizalomhiány gyakran nemcsak abban jelenik meg, hogyan látjuk önmagunkat, hanem abban is, mennyire merünk támaszkodni a saját döntéseinkre.

Előfordulhat, hogy sokáig mérlegel, másoktól kér újra és újra megerősítést, vagy utólag is azon gondolkodik, vajon jól döntött-e.

Természetesen nincs olyan ember, aki mindig jól választ.

A magabiztosság inkább abban jelenik meg, hogy képes döntést hozni bizonytalanság mellett is, vállalni annak következményeit, és akkor sem veszíti el önmagába vetett bizalmát, ha valami nem pontosan úgy alakul, ahogyan szerette volna.

A közös munka során azt is megvizsgálhatjuk, mi nehezíti az Ön számára a döntéseket, mennyire engedi, hogy mások véleménye felülírja a sajátját, és hogyan tud jobban támaszkodni a saját értékeire és szempontjaira.

​

Önbizalomépítés

​

Az önbizalom ritkán attól változik meg, hogy valaki egyszer csak elhatározza: „mostantól magabiztos leszek”.

Sokkal inkább apró tapasztalatokból épül fel.

Amikor kimondja a véleményét akkor is, ha más esetleg nem ért egyet. Amikor vállal valamit annak ellenére, hogy nem teljesen biztos a sikerben. Amikor képes elfogadni egy hibát anélkül, hogy abból az egész személyiségére következtetne.

Az önbizalom nem a félelem hiánya, hanem annak megtapasztalása, hogy bizonytalanság mellett is képes cselekedni.

Ennek része lehet annak felismerése is, hogy mely helyzetekben érzi magát kevésbé magabiztosnak, milyen korábbi tapasztalatok formálták az önmagáról alkotott képét, és milyen új tapasztalatokra lenne szüksége ahhoz, hogy stabilabb legyen az önmagába vetett bizalma.

​

Nem kell mindig jobbnak lennie ahhoz, hogy értékesebbnek érezze magát

​

Az önértékeléssel kapcsolatos nehézségek egyik csapdája, hogy könnyen úgy érezhetjük: előbb valamilyenné kell válnunk ahhoz, hogy elégedettek lehessünk önmagunkkal.

Sikeresebbnek. Magabiztosabbnak. Vonzóbbnak. Produktívabbnak. Érdekesebbnek.

Így azonban a mérce folyamatosan távolabb kerül.

A pszichológiai konzultáció során nem egy „tökéletesebb önmaga” kialakítása a cél, hanem annak megértése, miért olyan nehéz néha elfogadnia és értékelnie azt az embert, aki már most is.

Ezzel párhuzamosan természetesen dolgozhatunk azon is, amin valóban szeretne változtatni.

A kettő nem zárja ki egymást.

Lehet egyszerre elfogadni önmagát és fejlődni.

​

Mikor lehet érdemes segítséget kérni?

​

Érdemes lehet foglalkozni az önértékelésével, ha gyakran érzi úgy, hogy nem elég jó; nehezen fogadja el a dicséretet vagy a pozitív visszajelzést; túl sokat hasonlítja magát másokhoz; erősen függ az önmagáról alkotott képe mások véleményétől; sokat kételkedik a döntéseiben; nehezen viseli a hibázást vagy a kritikát; esetleg azt érzi, hogy folyamatosan bizonyítania kell az értékét.

Nem kell megvárnia, amíg ezek a nehézségek minden területre kihatnak.

Az önbizalom nem abból születik, hogy soha többé nem kételkedik önmagában, hanem abból, hogy a kételyek mellett is képes önmagára támaszkodni.

Ha szeretne kiegyensúlyozottabb kapcsolatot kialakítani önmagával, és kevésbé mások visszajelzései alapján megítélni saját értékét, keressen bizalommal.